Ige:

Olvassuk el a Zsolt 2,7-12 verseit

Folytatjuk a testben megjelent Istenről, azaz J. Kr.-ról a sorozatot, ezen belül a zsoltárokban Róla írt próféciákat. Múlt alkalommal a 2. zsoltár első 6 versét olvastuk el. Ez a zsoltár 4 szakaszra osztható. Egy héttel ezelőtt az első kettőről volt szó. 1.) A népek dühödt gyűlölete Krisztus ellen (1-3 v.). 2.) Isten neveti és megcsúfolja az ellenségeit (4-6. vers)

Most pedig a harmadik és a negyedik szakaszt vizsgáljuk meg.

3.) szakasz. Isten kihirdeti, hogy Fiának adja a föld feletti uralmat

Helyszín újból a föld, és a Fiú, J. Kr. beszél. Atyjának szavait törvényül hirdeti. Olv. 7-9. v. Három dolgot jelent ki, ami az uralkodásának alapja és jellemzője lesz.

1.) 7. v.: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged. (Más fordítás szerint: ma szültelek. Zsid 1:5 is így mondja: Én Fiam vagy te, én ma szültelek téged).

Mit jelent ez? A megértéséhez szükséges, hogy összevessük más Igékkel.

Először azt jelenti, hogy J. Kr. nem teremtmény, nem fogadott Fiú, hanem Ő egy Istennel. A zsidók meg akarták kövezni Jézust, mert azt mondta, hogy Isten az Atyja. Ján 10,33: te ember létedre Istenné teszed magadat. A főpapok semmi bűnt nem találtak benne. Azért ítélték halálra, mert Istent Atyjának nevezte. Ők is tudták, hogy Isten Fia egyenlő Istennel.

Másodszor: Ebből az következik, hogy J. Kr. öröktől fogva való Isten. (Nem úgy, mint a földi fiú, aki fiatalabb az apjától!) Bár a történelem egy meghatározott pontján emberi formát vett fel, és az Örökkévaló megszületett Betlehemben. Mik 5,1: De te, Efratának Bethleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezrei között: belőled származik nekem, aki uralkodó az Izraelen; akinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van.

Harmadszor: A „ma szültelek vagy ma nemzettelek” az Ő feltámadására is utal. ApCs 13,32-33: És mi hirdetjük nektek az atyáknak tett ígéretet, hogy azt az Isten betöltötte nekünk, az ő fiaiknak feltámasztván Jézust: Mint a második zsoltárban is meg van írva: Én Fiam vagy te; ma nemzettelek én téged. Vagyis a feltámadt és megdicsőült J. Kr. fog királyként uralkodni az egész földön, minden nép felett.

2.) Amit az Atya kijelentett: 8. v.: Kérjed tőlem és odaadom neked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait. Az Úr Jézus a főpapi imájában csak az Övéiért könyörög, mint Főpapunk. Ján 17:9 Én ezekért könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert a tiéid. Mikor eljön az ideje, akkor az Atya azt mondja: Most már kérjed az egész világot: a népeket és a földet, mert Neked adom, a Te birtokod lesz. Te uralkodsz rajtuk, mint Király.

Amikor a sátán megkísértette az Úr Jézust, ő is felkínálta neki a világot. Máté 4:8-9 Ismét vivé őt az ördög egy igen magas hegyre, és megmutatá neki a világ minden országát és azok dicsőségét, És monda neki: Mindezeket neked adom, ha leborulva imádsz engem. Jézusnak így nem kellett. Először megváltotta a világot vére árán. Másodszor: Ő a sátán előtt nem borult le, csak az Atya előtt, és semmit nem kért vagy fogadott el az ördögtől, csak az Atyától. Jó, ha mi is ezt gyakoroljuk! Nem kell, amit a sátán és a világ kínál! Az kell, amit az Atya akar adni!

3.) Amit az Atya kijelentett: 9. v.: Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt. Ezt mondta az Atya a Fiúnak. Különös kijelentés. Mikor először elküldte e világra, azt bízta Rá, hogy adja oda az életét váltságul sokakért. Akkor a Fiút törték össze. De mikor királyként jön, akkor Ő töri össze, Ő zúzza szét az ellenségeit. Mit jelent ez?

Először is azt jelenti, hogy egyszer vége lesz a mostani nagy kegyelem idejének. Az Antikrisztus fellépésével az Isten elleni lázadás olyan fokra jut, amikor már egyáltalán nem értékelik a Kr.-ban felkínált kegyelmet. Gyűlölik Őt a kegyelmével együtt. Csak ítélettel, hatalommal lehet fellépni ellenük, mert lázadó szívvel nem mehet be senki az ezeréves királyságba. Ézs 26:9-11 ha ítéleteid megjelennek a földön, igazságot tanulnak a földnek lakosai. Ha kegyelmet nyer a gonosz, nem tanul igazságot, az igaz földön is hamisságot cselekszik, és nem nézi az Úr méltóságát. Uram! Magas a Te kezed, de nem látják! De látni fogják, és megszégyenülnek.

Másodszor azt jelenti, hogy csak Isten gyermekeit lehet a Jó Pásztornak pásztorbottal legeltetni. J. Kr. gyűlölőit csak vasvesszővel, éles karddal lehet. A nagy nyomorúság végén J. Kr. így jelenik meg. Jel 19:15 És az ő szájából éles kard jő vala ki, hogy azzal verje a pogányokat; és ő fogja azokat legeltetni vasvesszővel; és ő nyomja a mindenható Isten haragja hevének borsajtóját.

Harmadszor szeretném megemlíteni, hogy a szelíd és szerető Úr Jézus ilyenféle fellépését sokan el sem tudják képzelni. Sokan próbálják kimagyarázni, hogy nem is ezt jelentik ezek a szavak. J. Kr. soha nem léphet fel ilyen keményen. Idegen tőle az „összetöröd és széjjelzúzod őket” magatartás. Pedig az Írás fel nem bontható. A most még szelíd és szerető J. Kr. akkor bizony félelmetes lesz az ellenségei előtt. Mózes és Izrael fiai így énekeltek, amikor a fáraó seregét Isten a tengervízzel elborította: 2Móz 15:6-7 Jobbod, Uram, erő által dicsőül, jobbod, Uram, ellenséget összetör. Fenséged nagyságával zúzod össze támadóid, kibocsátod haragod s megemészti az őket mint tarlót. Most az Urat kegyelméért dicsőítjük, de akkor haragjának erejéért adnak hálát, mert abban mutatkozik meg fenségének nagysága.

4.) szakasz. Boldogok, akik a Fiúban bíznak! (Olvasd 10-12. verset)

Itt Isten beszél és a földön a népek vezetőihez szól. Négy örök érvényű felszólítást, figyelmeztetést mond nekik:

Első: 10. v.: Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!

Minden nép vezetőinek okulni kellene a történelemből. Aki eszes, az okul, a balgatag nem tanul belőle. Mit lehet tanulni a történelemből? Elsősorban azt, hogy minden hatalom forrása Isten. Annak adja, a hatalmat, akinek jónak látja, és addig kap hatalmat egy kormány, amíg tiszteletben tartja Isten erkölcsi és természeti törvényeit, az Ő akaratát, az igazságosságot, a jogot, a békességet és a szeretetet.

Második: 11. v.: Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.

Minden kormánynak meg kellene tanulnia, hogy az Urat szolgálják, ne a maguk kívánságát, törekvését. A népet is akkor tudják szolgálni, ha az Úrnak szolgálnak, vagyis az Ő akarata szerint vezetnek. Az Úrnak félelemmel lehet szolgálni, más szóval: Az Úr iránti tiszteletteljes, engedelmes magatartással. Reszketéssel örülni az előbb említett tiszteletteljes magatartást jelenti még az örömeikben is.

Harmadik: 12. v. eleje: Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék, és el ne vesszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. A csók a hódolat jele volt. Van ilyen fordítás is: Hódoljatok a Fiúnak. Régi időkben a hódolat jeleként a király kezét vagy egyes esetekben még nagyobb hódolattal a lábát csókolták meg. Ezzel azt adja Isten a nép vezetőinek a tudtára, hogy ne dühösködjenek Ellene, adják fel, bánják meg a gyűlöletüket, ellenállásukat, és engedelmeskedjenek Neki. Mert ha ezt nem teszik, hamar felgerjed ellenük az Úr haragja, és elvesznek.

Negyedik: 12. v. vége: Boldogok mindazok, akik őbenne bíznak! Fordítható így is: Boldogok mind, kik benne keresnek menedéket! Ez ma, a kegyelem korszakában is, és majd abban az időben is érvényes: Aki J. Kr.-ban bízik, aki Benne keres menedéket, azt Ő elfogadja, menedéket kap Nála. Mert az ilyen ember már nem Kr. ellensége. Az ilyen már megtanulta félni, szolgálni, szeretni az Urat.

Még néhány Igét megemlítek a Felkent Királyról, J. Kr.-ról. Azért, mert a 2. zsoltár szavai elsősorban a királyság felállítása előtti, lázadó korról szólnak. De más Igék leírják, milyen lesz J. Kr. uralma az ezeréves királyságban. Azért is tanulságos ezeket is megemlíteni, mert ebből látszik, hogy milyen oktalan és esztelen Kr. ellen lázadni, hisz éppen ezektől a jó, békességes áldásoktól fosztják meg magukat.

A királyságban ezer évig nem lesz háború. Mik 4,3: És sok népek között ítéletet tészen, és megfedd erős nemzeteket nagy messze földig és fegyvereiket kapákká kovácsolják, dárdáikat pedig sarlókká; nép népre fegyvert nem emel, és hadakozást többé nem tanulnak. Olvassuk még Ézs 2,4, és Hós 2,17.

A királyságban megszelídülnek a vadállatok. Ézs 11,6-8: És lakozik a farkas a báránynyal, és a párduc a kecskefiúval fekszik, a borjú és az oroszlán-kölyök és a kövér barom együtt lesznek, és egy kis gyermek őrzi azokat. A tehén és medve legelnek, és együtt feküsznek fiaik, az oroszlán, mint az ökör, szalmát eszik. És gyönyörködik a csecsszopó [a csecsemő] a viperák lyukánál, és a csecstől elválasztott a baziliskus lyuka felett terjengeti kezét.

Akkor a föld termékeny lesz. Ézs 35,1-2: Örvend a puszta és a kietlen hely, örül a pusztaság és virul mint őszike. Virulva virul és örvend ujjongva, a Libánon dicsősége adatott néki, Karmel és Sáron ékessége...

Az ezeréves királyságban a betegek meggyógyulnak. Ézs 35,5-6: Akkor a vakok szemei megnyílnak, és a süketek fülei megnyittatnak, Akkor ugrándoz, mint szarvas a sánta, és ujjong a néma nyelve…

Kr. uralma alatt az emberek életkora megnő. Ézs 65:22 Nem úgy építnek, hogy más lakjék benne; nem úgy plántálnak, hogy más egye a gyümölcsöt, mert mint a fáké, oly [hosszú] lesz népem élete.

Az emberek élete nyugodt lesz. Mik 4,4: És kiki nyugszik az ő szőlője alatt és fügefája alatt, és senki meg nem rettenti őket, mert a Seregek Urának szája szólott.

Akkor a népek megismerik az Urat. Ézs 11:9b teljes lészen a föld az Úr ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják.

Még sok-sok Igét lehetne idézni, de ez is elég bepillantást enged abba, milyen lesz J. Kr. uralma. Milyen oktalan az ember, hogy nem kell neki az Úr Jézus, a Békesség Fejedelme. Inkább hallgat a sátánra, aki lázítja, Kr. ellen hangolja őket. És mi lesz az eredménye? Pontosan az ellenkezője annak, amit itt olvastunk az ezeréves királyságról. Háborúk, betegség, stb., mert nem akarják elismerni az Urat.

Befejezésül imádkozzunk!

Mennyei Atyánk! Istenünk! Örömmel vesszük döntésedet, hogy Fiadnak adtad a királyi hatalmat és méltóságot e földön is. Mi már most meghajlunk Őelőtte, és szeretjük Őt, mert Ő előbb szeretett minket, és életét adta értünk. Vágyakozással és reménységgel imádkozzuk: Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is. Ámen.

Végül énekeljük el a 90. sz. éneket: Ó, jöjjön el, Urunk a Te országod…